Nem tudtam, hogy fogok a többiek szemébe nézni, de mindegy volt. Túl kell esni ezen is -gondoltam. Nem tudtam visszafordulni és elsétálgatni még. Több okból sem. Fáradt voltam, sok cuccom volt és nem kerülhetek el örökké mindenkit.
A bejárati ajtó egyre közelebb került. Mielőtt benyitottam volna megtorpantam egy pillanatra. De csupán egy pillanatra, majd beléptem.
Minden tekintet rám szegeződött. Szörnyen kínosan éreztem magam, de minél hamarabb túl akartam lenni a dolgokon. Mielőtt bárki is hozzám szólhatott volna előrerohantam a mosdó felé. Útközben a szobába hajítottam a cuccaimat, majd magamra zártam a fürdőszobaajtót. Csak bámultam magamat a tükörben. Próbáltam gondolkodni, vajon mihez fogok majd kezdeni? Azonban kopogás zökkentett ki.
- Mindjárt megyek - szóltam ki az illetőnek. A kérdést sem vártam meg. Próbáltam sietni. Úgy tettem mintha dolgomat végeztem volna és lehúztam a wc-t, utána megnyitottam a csapot. Jó hideg vízzel megmostam az arcom, ami kissé lenyugtatott. Jól esett.
Miután sikerült megnyugodnom kimentem a fürdőből, csatlakoztam a többiekhez. Elnézést kértem, amiért csak úgy berohantam egyetlen szó nélkül, majd elmeséltem mindent. Veszíteni valóm nem sok volt így mindenképp elmondtam volna valamikor , de így...
Anyám nagyon kiakadt. Sok dolgot vágott a fejemhez - mondjuk sok jóra amúgy sem számítottam -.
Aztán csend lett úrrá a konyhán. Senki nem szólalt meg, végül a nagymamám törte meg a csendet. Kérdezni kezdett, aztán sorra jött a többi is. Én minél hamarabb szabadulni szerettem volna, így csendben felálltam az asztaltól és erőt véve magamon ennyit mondtam: - Azt hiszem jobb lesz ha én most elmegyek zuhanyozni, majd lefeküdni. Fáradt vagyok, sok volt ez mára. -
Azzal a lendülettel el is indultam összeszedni a pizsamám és a fehérneműm, majd a fürdőbe száműztem magam.
/ Affy /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése