Nem vágytam másra csak, hogy végre a jó forró vízben ázhassak - jelen esetben, hogy a zuhany alatt állhassak. Túl akartam lenni ezen a rémes napon, így beálltam a zuhanyfülkébe és megnyitottam a forró vizet. Jó volt érezni, ahogy az apró cseppek a bőrömhöz értek, majd legördültek és a tálcára hulltak. Szerettem volna, ha a gondjaim és a mai átkozott nap is csak egy vízcsepp lenne, amely ilyen könnyedén lepereg rólam, ami a végén jelentéktelenül a lefolyóban landol.
Az idő múlásáról meg is feledkeztem. Nem foglalkoztam vele. Csak bámultam magam elé, és hagytam, hogy a hajam is vizes legyen. Néha egy-egy tincs előrecsúszott a mellkasomhoz, de ez sem igazán érdekelt. Nem mondanám, hogy gondolkodtam...de nem is akartam. Az agyam mintha teljesen kikapcsolt volna...
Mire kiértem a fürdőből az egész házban sötét volt. Jó sokáig bent lehettem, mert beszélgetést sem hallottam a sötétség ellenére. Nem bántam. Senkihez nem lett volna kedvem. valószínüleg kínos csend uralkodott volna, ha beszélgetőpartnerre lelek.
Így hát pizsamában és törölközővel a fejemen a konyhába mentem. Főztem egy teát és leültem a helyemre, majd ugyanúgy bambultam magam elé, mint a zuhanyzóban.
Csend volt.
Végre.
Kicsivel hajnal kettő után bevánszorogtam a nappaliba az ágyamhoz, hogy lefeküdjek. Közben ügyeltem arra, hogy ne ébresszek fel senkit.
Nem tudom mennyi időbe telt míg elaludtam, de másnap nagy hangzavarra ébredtem. A zsivaly a konyhából jött. Biztosra vettem, hogy anya és mami beszélgetnek. Valaki más hangjára is felfigyeltem, de nem hallottam elég jól, így nem tudtam ki is lehet az.
Nagy levegőt vettem, megdörzsöltem a szemeimet, felültem és megkezdtem szokásos reggeli kómámat. Ez az állapot egészen az első kávéig szokott tartani, bizonyos esetekben annál is tovább. Rendbe tettem az ágyat, felöltöztem és kimentem a konyhába. Kómásan üdvözöltem mindenkit, aztán nekiálltam a kávém elkészítésének.
Egy szót sem szóltam, csak fogtam magam és leültem a padra, közben kortyolgattam a hideg kávém - így szeretem -. Próbáltam magamhoz térni. A többiek folytatták a társalgást ügyet sem vetve rám. Jobb is. Azt hiszem...
- Meg kellene beszélnünk mi is lesz majd - szólalt meg anyu hirtelen.
- Jó - mondtam. - Majd otthon. Még hadd emésszem.
- Rendben, de addig találd ki mihez fogsz kezdeni ezután - jelentette ki.
És ekkor még nem tudtam mire is céloz...
/ Affy /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése