Párosával haladtunk a folyosón, fel a lépcsőn egészen addig a teremig, ahol szóbeliztünk. Minden párosnál volt egy-egy csokor virág. Kétféle volt, ebből szerencsére nem olyan, amelyiket egy vizsgabiztosnak szántunk. Na ahhoz nem lett volna gyomrom, sem erőm. A kedvem ekkorra teljesen elment az egész cécótól.
Gyorsan letudtuk a "ceremóniát". Kiosztották a bizonyítványokat annak, akinek járt - a három lúzer meg állt és rezzenéstelen arccal nézte végig ezt. Nem túl nagy lelkesedéssel, de megköszöntük tanárainknak és a három idegennek a munkáját. Majd az önelégült vizsgáztatók elmondtak egy kisebb monológot arról, hogy mennyire nagyot csalódott a társaságban, hiszen még engedményeket is kaptunk, ezáltal nekünk illett volna jobb teljesítményt nyújtani.
Csalódottak voltak...
Őszinte leszek, de nem nagyon hatott meg. Még hogy csalódottak? És én mit mondjak? - Ugyan ennél a pontnál megfordult a fejemben, hogy valami csúnyát mondjak, mégsem tettem...Csak az nyugtatott, mikor láttam a többiek arcán is azt a dühöt, amit én éreztem. - Szívesen megnéztem volna, ők, hogy oldották volna meg más időkerettel, avagy olyan alapanyaggal, amelyet sosem használtak...
/ Affy /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése