2017. július 31., hétfő

V. - A tátongó űr...


Az üresség, amit ekkor éreztem hatalmasra növekedett. Bármikor, ha valaha ezt éreztem, az most fel sem ért ehhez. Minden szinte eltörpült. Mire eszméltem Tina odaült mellém és átölelt. vele terveztük a harmadik évet...Ő lett az osztályból a legjobb barátnőm, és örültem volna, ha utolsó évben is együtt tanulhatunk. Ugyan a gyakorlatot Győrben terveztem, de elméleti oktatáson Budapesten maradtam volna. Fura az élet. Mondjuk meg sem lepődtem azon, hogy megbuktattak. Valahogy számítottam rá, de nem gondoltam, hogy gyakorlati tárgyból nem sikerült teljesíteni legalább a kettest.
Még pár percig a teremben lehettünk. Addig valahogy össze kellett szedjük magunkat - legalábbis a másik két lánynak, akik szó legszorosabb értelmében összetörtek. De mindenkinek erőt kellett vennie magán, hogy határozottan és komolyan menjünk fel az emeletre a bizonyítványosztásra. Én még mindig türtőztettem magam, valahogy nem tudtam kiadni magamból a heves és kusza érzelmeket -és ameddig tudom elfojtom magamban. 
Hamarosan a tanáriból lejött az igazgatóhelyettes, és szólt, hogy végre elindulhatunk. Így fogtuk magunkat és a virágokat, amiket tanárainknak és a vizsgabiztosoknak szántunk, aztán indultunk. A többi cucc pedig a fodrász teremben maradt.

/ Affy /

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése