Hiszel a csodákban?-Ó hányszor hallottam ezt a kérdést már...Meg sem tudom számolni. Köztük volt, hogy saját magamnak is feltettem , és volt, hogy magamnak sem tudtam felelni. Világéletemben álmodozó voltam, aki kergette az álmait...Legalábbis egy darabig. Hogy miért? Ez egyszerű, nem volt megfelelő avagy nem találtam a helyem abban a dologban.
Az élet rengeteg meglepetést tartogat ráadásul sosem tudhatjuk mikor mi történhet. Így a lehetőségeink 90%-át eldobjuk magunktól. Mint ahogy említettem jómagam is évekig ezt tettem. A legtöbb dolgot, amit elkezdtem hamar abbahagytam, mert idővel mindre ráuntam. Bármiről volt szó, lehetett az művészettel, sporttal vagy továbbtanulással kapcsolatos, ha nem találtam érdekesnek, kihívásokkal telinek vagy szimplán nem tudtam benne elképzelni magam, akkor fogtam magam és szép lassan befejeztem az aktuális tevékenységet. És hogy fokozzam ezt - mert tudom - nem csak ezekkel voltam így, hanem tárgyakkal, filmekkel, zenével és a külsőségekkel is. A hajam stílusát is sokszor változtattam. Volt, hogy gondoltam egyet és a barnából szőke lett, esetleg kapott mellé lila melírt; vagy a hosszúból rövidre tértem át. Sokszor kérdeztek, nem bántam-e meg azokat a döntéseket, amiket végül meghoztam.
A válaszom annyira egyszerű volt mint én, még pedig az, hogy: NEM. Mert ezek nélkül a döntések nélkül nem az lennék aki, és nem ott tartanék ahol.
Hosszú idő után elérkezett az idő, mikor dönteni kellett mit is szeretnék kezdeni azután, hogy kiléptem a nagy világot rejtő ajtón. Sokat gondolkodtam, de sikerült rájönnöm mit is tudnék csinálni akár életem végéig. Nem is értem eddig, hogy nem jutott el a tudatomig, hisz mindig is ott lebegett a szemem előtt ez az álom is. Mondjuk mindig is útkereső voltam, bíztam abban, hogy ezt nem fogom abbahagyni. Nem is.... Tudtam, hogy nem fogom. - Na meg azt is, hogy nagyon nagy akaraterő kell majd hozzá, de megéri. Talán igaz az, hogy ha valamit már nem keresel, akkor megtalálod.
Érettségiig minden összeállt a fejemben, és önmagamat meghazudtolva megterveztem mindent a legapróbb részletekig. Ugyan a tanulmányi eredményeim nem a legfényesebbek, de ezért a célért bármire képes lettem volna.
Sosem voltam kitűnő - mondjuk ki átlagos voltam - és soha nem tudtam leülni tanulni, hanem ami érdekelt és megragadt azt tudtam . Ami pedig nem...Nos hadd ne folytassam. Az érettségi is csoda olt hogy sikerült, a történelem tételek közül háromnak tudtam a címét (a húszból).
Minden évben elhatároztam, hogy jól fogok tanulni... Legalábbis jobban, mint előzőleg. Ez sem jött össze a gimnáziumi évek alatt. A mostani célhoz viszont elengedhetetlen volt. Így ismételten elhatároztam magam, hogy bármi legyen is tanulni fogok és véghez viszem a terveim. Pont úgy, mint a legtöbb őrültséget, amit a fejembe vettem.
/ Affy /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése