2017. október 24., kedd

XII. - Költözködés


Miután lenyugodtak a kedélyek, nekiálltam összepakolni a legszükségesebb holmijaimat. Csomagolás közben felhívtam Petit, hogy pár napig lakhatnék-e nála, amíg találok munkát és albérletet. Máshova nagyon nem is tudtam volna menni. 
Mondjuk egy ideje terveztük, hogy összeköltözünk, de mindenképp csak akkor, ha már végeztem az iskolával. Így csak az idő vált ellenségemmé. És bár megígértem , hogy el fogok költözni, talán jól fogunk tudni együttműködni, együtt élni, és akkor maradhatok tovább. Előtte munkát is szerettem volna, nem pedig "megint" ráakaszkodni valakire. 
Szerencsémre beleegyezett ő is és a főbérlő is. 

Ezeken kívül csak be kell fejeznem a csomagolást és átvinni Petihez. A baj csak az volt, hogy a legfontosabb dolgaim is  nagyon sok helyet foglalnak. Jó pár dolgot bedobozoltam, a ruháimat bőröndbe tettem és kész is voltam. Csupán néhány dolog maradt ki,azok is már régiek, nem tudtam velük mit kezdeni. 
 Három doboz- átlagos mérettel rendelkező - és két bőrönd sorakozott a fal mellett. Minden  szekrényem üresen állt. Az íróasztalomon is csak egy darab papír és egy fekete toll foglalt helyet. a kimaradt, felesleges holmikat pedig az ágyam mellé gyűjtöttem. Azokat anyuék sorsára bíztam. 
Szinte biztos voltam benne, hogy ki fogják dobni, de nekem már nem kellenek.
Nem gondoltam, hogy sok holmim volt - bár így összecsomagolva nagyon is annak tűnt - sikerült egy nap alatt mindent elpakolni. Sokszor átnéztem meg van-e minden iratom, igazolványom, orvosi papírok, bizonyítvány, stb...
Meg voltak. Már csak a lakástól való búcsú maradt hátra a fennmaradó időre -azaz egy napra. Búcsú a háztól, a lakástól, amelyben felnőttem és húsz évig éltem. 
 Nehéz. 

Nem is húztam az időt. Ráadásul nem akartam sok időt elpazarolni ott, ahol már nem látnak szívesen. Még utoljára átnéztem a bőröndöket, dobozokat. Felhívtam ismét Petit, hogy kezdjük el áthordani a cuccokat, mert szeretnék hamar végezni. 
Sajnos kétszer kellett fordulni, hiába jött kocsival. A második forduló alkalmával a kulcsok következtek. Ha egyszer így kitettek, ne is várjanak haza többet - futott át az agyamon. 

/ Affy /

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése