Elérkezett a nyár utolsó hónapja. Kezdtem örülni, hogy minden helyrerázódott. Élem a saját életem és minden a legnagyobb rendben.
A párom velem van. Ketten vagyunk egy közepes méretű lakásban. Mindketten dolgozunk és amennyit lehet spórolunk - közben pedig néha jut idő szórakozni is. Ahogy időnk engedi kettesben töltünk minden percet.
Teltek a hetek és minden a megszokott módon történt. Munka, csekkek, néhány együtt töltött pillanat Petivel. Szinte tökéletes, de egy idő után kezdett egyhangúvá válni. A kezdeti izgalom minimálisra csökkent.
Valahogy úgy éreztem hiába vagyok boldog, valami mégis hiányzik. Többször feltettem magamnak a kérdést, de sosem tudtam megválaszolni. Ráadásul ne akartam egész életemben bolti eladó maradni. Félreértés ne essék, semmi bajom azokkal az emberekkel, akik ezekben a körökben dolgoznak - sőt! - de nekem valahogy más álmaim vannak.
Mielőtt elbuktam a vizsgán egészen más céljaim, elképzeléseim voltak. De akkor még hittem abban, hogy minden a terveim szerint fog alakulni.
Mekkorát tévedtem...
Jó pár hónap elteltével sem múlt ez a hiányérzet. Peti is észrevette, hogy feszültebb lettem és próbált még jobban odafigyelni rám. Sokkal figyelmesebb lett - na nem mintha előtte nem lett volna az, vagy hanyagolt volna. Biztos aggódott miattam. Igyekeztem mindent megtenni azért, hogy ne így legyen. Apait-anyait beleadtam. Változtatni akartam, mert nem akartam boldogtalan lenni, sem pedig elveszíteni azt akit szeretek.
Bettivel egyre többet sikerült beszélnem. Ez is sokat segített. Rábírt, hogy kezdjek el többet foglalkozni a Japán nyelvvel, hátha az beválik, meg ha kedvem támadna máshoz ott a koreai is.
Ekkor döbbentem rá, hnogy nem is olyan rossz ötlet!
Japánból sikerült felzárkóznom - mivel évekkel ezelőtt abbahagytam a tanulását. Már szinte folyékonyan beszélem, a koreaival még küszködök kicsit. Hiszen segítség nélkül sokkal nehezebb.
"Szemmel láthatóan kivirultam" - Peti ezt mondta. Én is így gondoltam. Mintha valami elindult volna bennem. Olyan lelkesedéssel álltam a tanuláshoz, mint azelőtt soha. Új célom lett. pontosan megfogalmazni nem tudom, de végre erőre kaptam.
Így hát újult erővel tudtam ismét élni. Úgy éreztem magam mintha egy főnix madár lennék, aki miután elég, hamvaiból újjáéled. Ismét "tűz gyúlt" bennem. Égtem a vágytól, hogy alkossak.
/ Affy /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése